Az erdők övezte falvak jobbak a biológiai sokféleségben, de még a városok erdős agglomerációs övezetei is rávernek a mezőgazdasági tájak közt fekvő kistelepülésekre, ha fajok számát nézzük. Igaz, itt van egy kis turpisság. Magyar kutatók jóvoltából most először kaphattunk képet a falvak biodiverzitásáról, és kiderült, lenne mit javítani rajta.
Minden eddiginél melegebb volt a június Nyugat-Európában idén, rekordszáraz volt a levegő is. Bár a föld egyes részein hidegrekordok is dőltek, a jégsapkák szokatlanul kicsire szorultak össze az elmúlt hónapban.
Nem mértek még ilyen magas minimum- és maximum-hőmérsékletet, sem országosan, sem a fővárosban.
A mesterséges intelligencia terjedésével olyan, mintha egy új Németország jelent volna meg teljes energiaszükségletével a Földön. Egy ilyen keresésnek a hagyományoshoz képest 30-40-szeres az energiafelhasználása, de hiába kerülnénk, akár környezettudatosságból, a keresők első találatai, vagy akár a prezentációnk készítése során felugró javaslatok mögött is ott rejtőzik már. A zCast idei tavaszi évadának záróadásában Rab Árpád jövőkutatót faggatja Fait Federika az MI környezeti és társadalmi hatásairól, fenntarthatóságáról.
Egyre sósabb a Maros vize a parajdi sóbánya katasztrófája miatt. Annyira, hogy az innen kivett öntözővíz sótartalmának határértékeit is feljebb tolták, bár nem verték nagy dobra.
Súlyos betegség, amely gazdasági károkat is okozhat, a Romániában azonosított juhhimlő, bár viszonylag alacsony a kockázata, hogy Magyarországra is átterjedjen. A fertőzés eleve egy, a közös határtól távoli megyében ütötte fel a fejét, és a tavalyi 3 mázsányi juh- és kecskehús-behozatallal sem mondhatnánk, hogy meghatározó lenne az ágazat a két ország közötti külkereskedelemben. Azért vannak kockázatok.
Több szempontból – csapadékanomália, talajszárazság – is hasonló a három évvel ezelőtti durván száraz nyárhoz az idei kiindulóhelyzet. Azzal a nem elhanyagolható különbséggel, hogy most már a Kisalföldön is aszályos állapotok uralkodnak.
A megszokottnál 50 százaléknál magasabb, de határértéken belüli eredményeket mutattak a Szeged Tudományegyetem hétvégi mérései. A magasabb értékeket szerintük egyértelműen a Parajdról érkező só okozza.
Ötmilliárd forintos pályázat indul a hó végén, amelyből önerő nélkül korszerűsíthetők a társasházak és lakásszövetkezetek távfűtési rendszerei. A modernizáció révén pontosan mérhetővé válik, ki mennyit fűt, és ezen sokan spórolhatnak majd.
Újabb, pusztító fejezete nyílt a parajdi sóbánya katasztrófájának a héten: egy felelőtlennek bizonyult döntés nyomán sós víz folyt a Korond-patakon át a Kis-Küküllőbe. A felsőbb szakaszokon óceánokhoz mérhetően vált sóssá a valaha kristálytiszta patak vize, amibe így minden édesvízi élőlény belepusztul. A sós lé a Maroson keresztül várhatóan Magyarországot is eléri. Kérdés, mennyire hígul fel addig, és meddig lesz még utánpótlása. Akár egy évtizedbe is telhet, hogy helyreálljon a Küküllők élővilága.
Mit jut eszébe először arról, hogy kortárs bio agyagépítészet? És arról, hogy vályogház? Hogyan építhetünk egészségesebb otthonokat természetes építőanyagokkal, a népi építészet hagyományos elemeinek felhasználásával, akár ötödével meghaladva a szabályzatban foglalt beépíthetőséget is? A zCast friss adásában szó esik a fenntartható építészet mainstream és valódi vonulatáról, sőt, Bihari Ádám építész elárulja, mit keres egy luxusvillában a vályogvakolat, és hogy ennek ellenére miért mégsem csak a gazdagok kiváltsága mindez. De meddig is áll egy modern vályogház?
Már több mint két magyarországnyi területen égett le az északi vadon.
Kétötödük, bár nem sokkal többet. Tízből kilenc viszont azt várja, hogy az állam költsön többet a megújulókra, derül ki egy friss közvélemény-kutatásból.
Azzal már nagyjából tisztában vagyunk, hogy mennyire befolyásolhatják karbonlábnyomunkat közlekedési, hűtési, fűtési és fogyasztási szokásaink, viszont eddig kevés szó esett a digitális karbonlábnyomról. Pedig – mint Huszics György a Carbon.crane társalapítója és ügyvezetője, a zCast új adásának vendége mondja – hiába nincs mobilunknak kipufogója vagy kéménye, mégis kapcsolódik hozzá kibocsátás. De vajon mennyi?
A kimerülő erőforrásoktól jutott el a megújulókig, a halgazdaságoktól a teljes bioszféráig Sir Partha Dasgupta cambridge-i közgazdász, akinek 2021-es jelentését mérföldkőnek tekintik a közgazdaságtan és a természet kapcsolatának újragondolásában: közgazdásznyelven magyarázta el az ökológiai válságot. A professzor azt mondja, a kormányok nyitottak a természet védelmére, de nem tudnak mit kezdeni vele, mert nem ismerik a természeti tőke gazdaságtanát. Budapesten beszélgettünk vele.
Nem jól mutatja a GDP az emberiség fejlődését, mert nem számol egy nagyon fontos összetevővel, amit nem kezelhetünk korlátlanul kiaknázható erőforrásként. Pedig már akkorák az igényeink, és olyan ütemben használjuk ki a természetet, hogy az egyre inkább a kárára válik. Mintha minden halat kihalászna a tóból a helyi halgazdaság. Partha Dasgupta közgazdász, a Cambridge-i Egyetem professzora a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen igyekezett közgazdász-nyelvre lefordítani az ökológiai válságot, ami egyben a végletekig kifacsart természeti tőke válsága.
Már zajlik a tereprendezés, miközben a főváros azon dolgozik, hogy védetté nyilvánítsa a területet. Kiszivárgott egy látványterv is, ami alapján drasztikusan csökkenhet a zöldterületi arány.
A címben kissé átdolgozva idézett metaforát Zlinszky János biológus, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem tanára hozta egy minapi beszélgetésen, amin Gelencsér András kémikussal és Ürge-Vorsatz Diána fizikussal beszélte át a klímaválság helyzetét. Szó esett a polikrízisről, a fogyasztás szent tehenéről, a zöld diktátorokról és a nemnövekedésről. Mit tehetnek a politikusok, a társadalom, az egyének és a kutatók? Sokféle kérdésre sokféle válasz jött a keresztény tanításból kiinduló biológustól, a borúlátó levegőkémikustól és az optimista fizikustól.
Hogyan hat egy bank kibocsátáscsökkentési törekvéseire, ha egy korszerűtlen Kádár-kocka megvásárlására ad hitelt? Mennyit számít fenntarthatósági szempontból, ha csak saját működését állítja át zöldre? Mi a gond azzal, ha bankunk az orrunk alá dörgöli a vásárlásainkhoz kapcsolható kibocsátásunkat? Többek között erről is szó esik a zCast friss adásában, amelyben a pénzügyi szektor fenntarthatóságát vizsgáljuk, de bepillantunk saját zsebünkbe is.
Halat fogott az Ipolyban, és megette.
